SUSCO 2016 - Water and the City konferencia

Az Antall József Tudásközpont szervezésében 2016.11.16-án tartott fenntarthatósági konferencián jártunk, melyről az alábbi összefoglalót készítettük.

A konferencia részletes programja

A földi élet egyik alapja a víz. Mindennapjaink meghatározó eleme az édesvíz, melynek növekvő hiánya és folyamatos minőségromlása mindannyiunk életére hatással lesz a jövőben. 2050-re várhatóan a világ népességének 60%-a fog nagyvárosokban élni, ezzel párhuzamosan a vízigény 55%-kal emelkedik majd. Az ENSZ által 2015-ben elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok között szerepel a vízhez és szanitációhoz való méltányos és biztonságos hozzáférés. Ezért a vízkészletek védelme, megtartása a városokban is kulcskérdés.

Az idei SUSCO konferencia három egységre tagolódott: az urbanizációval, a jövő városával és az innovatív megoldásokkal foglalkozó előadásblokkokra.

A konferenciát megnyitó beszédek a víz mint életadó elem fontosságára hívták fel a figyelmet. A Fenntartható Fejlődési Célok (FFC) közül több kapcsolódik a vízhez, ezért az édesvízkészletek védelme és a velük való takarékos gazdálkodás a jövő szempontjából megkerülhetetlen. A klímaváltozás és a migráció a természetet kizsákmányoló emberi tevékenységek következménye, lelassításukhoz az anyagi javak fogyasztásának csökkentése, a körkörös gazdaság megvalósítása szükséges. A városok nagy lakósűrűségüknek, viszonylagos kompaktságuknak, tehát hatékonyabb energia-, anyag- és hulladékgazdálkodásuknak köszönhetően a fenntarthatóság irányába történő változtatások ígéretes helyszínei lehetnek.

Dr. Faraj El-Awar előadásában hangsúlyozta: a városokra és a vízre vonatkozó FFC-ok nem választhatók külön. A városokban koncentráltan meglévő társadalmi, innovációs és infrastrukturális tényezők lehetővé teszik a költséghatékony megoldások és a körkörös gazdasági modell alkalmazását. A vízhez és szanitációhoz való méltányos hozzáférés célja megköveteli az integrált szemléletet és a vízgyűjtő-szintű megközelítést és együttműködést.

Oriana Romano kiemelte, hogy a szerepek és hatáskörök tisztázása és az átlátható intézményi háttér elengedhetetlen a városok vízgazdálkodásának működtetéséhez. Mindez országos és területi vonatkozásban éppúgy meg kell valósuljon, mint helyi szinten. Az elöregedő infrastruktúra felújítására és fenntartására anyagi hátteret kell biztosítani, és a zöld infrastruktúrának is szerepet kell szánni.

Martina Zupan Közép-Kelet-Európai szemszögből is megerősítette az integrált vízgazdálkodás szükségességét. A talajhasználat hatással van a vízminőségre, ezért a területi tervezés felelőssége is, hogy a vízgyűjtőkön és a városokban minél kisebb arányú maradjon a talajfedés. A Duna régió településeinek 65%-án nem megoldott a szennyvízkezelés. Ez leginkább a kisebb városokra vonatkozik, ahol gyengébb technológia és kapacitás áll rendelkezésre. Követendő példaként Ljubljanát, Európa 2016-os Zöld Fővárosát említette, ahol a jó minőségű vízkészletek megóvását a korszerű szennyvízkezelés és hulladékgazdálkodás,valamint a kiterjedt városi zöldfelületek is segítik.

Katona Petra és Thomas Vereijken előadásukban a Leeuwarden Folyamat bemutatásával illusztrálták, hogy a Városi Víz Agenda 2030 sokféle céljának megvalósítása akkor lehetséges, ha az adott város jelenlegi állapotából kiinduló, a néhány legfontosabb prioritást megjelölő fejlesztési terv készül. A terv által kijelölt cselekvések nyomán fejlesztett terület újbóli értékelése (megfelelő indikátorok és kritériumok alapján) további fejlesztési célokat jelöl ki, amely lépésről lépésre hozza elérhető közelségbe a Városi Víz Agenda 2030 által kitűzött célokat.

A szlovák fővárosból érkezett Stefan Stanko elmondta, hogy Pozsony számára a fő ivóvízkészletet a Duna biztosítja. Az utóbbi években többször is előfordult, hogy a lezúduló csapadékmennyiség a folyón rekord vízhozamot (ezeréves nagyvizet), s ezzel árvizeket eredményezett. Az áradások az ipari tevékenység által szennyezett területeken a vegyi anyagokat a talajvízbe mosva az ivóvíz minőségét veszélyeztetik. A klímaváltozás illetve az erősödő városi hősziget hatás új intézkedések felállítását teszik szükségessé: a csapadékmennyiségek újbóli kalkulációjával olyan integrált vízgazdálkodást kell létrehozni, amely a zöld infrastruktúrát is magában foglalja.

A Bilbaot képviselő Asier Abaunza a város elmúlt 30 évben végbement drasztikus megújulásáról beszélt. Bilbao az 1980-as évek elejéig iparvárosként volt ismert a Nervión folyó torkolatára és a tengeri kikötőre épült iparral. Az 1983-as árvíz elpusztította ezt a városrészt, hatalmas környezeti károkat okozva. A megújítás alapja a tenger és a folyó visszakapcsolása volt a városi szövetbe, így a barnamezős területeken lakó-, szolgáltató- és kulturális célú rehabilitáció történt, az egyes részeket a folyóparton végigvonuló sétány köti össze. Az újjáépítést az árvízmegelőzés kiépítésével együtt végezték, mely kiterjedt a Bilbao agglomerációját alkotó településekre is. A települések együttműködésével konzorciumot hoztak létre, amely az ivóvízellátásért, a szennyvízkezelésért és a csapadékvíz gyűjtéséért felel. A komplex városmegújítás eredménye a szennyezések csökkenése, az ipar által szennyezett vizes élőhelyek biológiai diverzitásának növekedése, és általában a környezet minőségének javulása, amely Bilbao mai gazdasági versenyképességének egyik alapját adja.

Sidó Szabolcs, a Főváros Főpolgármesteri Hivatal Városigazgatóság Főosztály vezetője elmondta, hogy a főosztály felügyelete alá tartozik a budapesti vízgazdálkodás, parkfenntartás, szennyvízkezelés, a fürdők üzemeltetése és az árvízmegelőzés. A Budapest 2030 hosszú távú városfejlesztési koncepció foglalkozik mindezek fejlesztési irányainak megfogalmazásával.

Kereszturi Péter a Fővárosi Csatornázási Művektől előadásában elmondta, a budapesti vízzel kapcsolatos tevékenység két fő részre oszlik: az ivóvíz szolgáltató- és az elvezető csatornarendszerre, mely utóbbi a szennyvíz illetve a csapadék- és árvízelvezetésre szolgál. A belvárosban egyesített csatornarendszer üzemel, melynek az alapja az 1860-70-es években készült Bazalgette terv. A külső kerületekben elválasztott rendszerű a csatornahálózat, de több helyen a csapadékvíz csatornahálózat kiépítettsége nem teljes. A szennyvízkezelő telepeken az iszap emésztéséből biogázt termelnek, amelyet elektromos- és hőenergiaként hasznosítanak. A zöldhulladék és az iszap komposztálása is itt történik. A klímaváltozás hatására megváltozó csapadékintenzitás a csapadékvíz kezelést állítja kihívás elé. A burkolt felületek növekedésével és a zöldfelületek csökkenésével megnövekszik az az elfolyó csapadékmennyiség, amely egy esőzés alkalmával a csatornahálózatba jut. A feladat új szerkezetek és zöld megoldások kiépítése. A belvárosban az egyesített rendszerű elvezetés miatt a lefolyás gyorsítása a cél, amely átmossa a szennyvízcsatornát, míg a külső kerületekben a csapadékvíz elfolyásának lassítását esőkertek, víztározók, időszakos vagy állandó vízborítású területek létesítésével lehet megoldani.

Dr. Rasztovics Zsolt Edgár a Xylem Kft.-től rávilágított, hogy a technika az okos vízhasználat megvalósítását segítheti: a tiszta víz kinyerését, a vízminőség javítását és a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenállóképesség növelését. A vízhiány orvoslását és a víz újrahasznosítását a kutatás és az innováció teheti lehetővé, s a körkörös gazdasági modell a víz visszaforgatására is alkalmazható.

Dr. Richard Elelman előadásában a BlueSCities projekt (okos alkalmazások a víz- és hulladékgazdálkodásban) konklúzióit mutatta be. A technikai oldal következtetése, hogy a fenntartható város egyben közösség is. A vízzel, hulladékkal és közlekedéssel kapcsolatos intézkedéseket nem külön-külön, hanem egységesen, integráltan kell meghozni. A projekt társadalmi következtetése, hogy a vízszolgáltatás egy ipar által uralt szektor, s mint olyan, nem közvita tárgya. Ellenben a vízkérdés társadalmi tudatosítása a túlélést jelenti. Az utolsó, politikai következtetés, hogy 15 éven belül a víz fegyveres konfliktusok forrása lesz. Szükség van helyi víz diplomáciára és régiókat átfogó szándéknyilatkozatokra.

Prikk János az IBM-től a városokat rendszerek rendszereként definiálta, ahol az okos megoldások az alrendszerek együttműködésében rejlenek. Az informatikai háttérinfrastruktúra új összefüggéseket mutathat ki a közös virtuális felhőben tárolt adatokból. A cég „Okos víz” programjának keretében szivárgásfelderítést végeztek nyilvános Twitter bejegyzések alapján Franciaországban, patakmegfigyelést az USA-ban, Magyarországon pedig okos mérőleolvasást.